művészet

A manifesztált logos szobrásza

A térben álló bronz, az égő gondolat, érzés, élet, szenvedély, szenvedés, szerelem, minden…Engedd hatni magadra, engedd, hogy a szobor benned életre keljen. Ez az égő, a manifesztálódott logosz, ez Gáspár Géza szobrainak valódi tartalma.

Alázat és gyötrelem vezet a nagy mű megszületéséhek. Nincs félút, nincs kompromisszum, ha valami – legyen szobor, vagy gondolat - nem ég az lelepleződik, az a néző számára cirkusz és átverés. Gáspár megtanulta, hogy mindennek megvan a maga ideje, nem kell erőltetni, csak tenni, amit a sors kimért ránk. „Rabja vagyok a szobrászatnak, ez az életem, szobrot készítek majd a halálom pillanatában is.

Gáspár Géza Közép-Európában Erdélyben született 1965-ben. Megélte a kommunista terrort, a diktátorok bukását. Hitt a szabadság, a tehetség, a szorgalom és a kitartás erejében. Még nincs húsz éves, amikor találkozik a XX. század egyik legnagyobb hatású európai szobrászának Brancusinak a szobraival. A hatás végleges és visszavonhatatlan: tudja szobrászatra született. A kommunizmus bukása után Budapesten folytat művészeti tanulmányokat, Rabie M. Hadie és Bod Éva keramikusművészek stúdiójában. Megépítette műtermét és szobrászstúdióját, 1998-ben megnyílt első kiállítása.

Szobrai számos magán- és közgyűjtemény megbecsült darabjai, Miles Davis bronzszobrát Andy Vayna producer mondhatja magáénak.

Frank Eliscu hatására fordult a nagyon speciális tudást igénylő „közvetlen viasz szobrászat” felé. Itt kiteljesedik, a bronzöntés során megsemmisülő viaszforma egyedivé és megismételhetetlenné teszi szobrait.

A technikával Gáspár Géza képes az élet intim és drámai, szép és groteszk pillanatainak a bronzba öntésére. Formáz a zenével eggyé váló zenészt, a ruhával és a szépséggel eggyé váló manökent, formáz a sorsával eggyé váló irodalmi hőst Don Quijote-t. Minden témában a formát keresi, a kontúrt, ami már első pillantásra ott van és húzza a tekintetet az esztétikára, az érzelemre, a gondolatra.

EXHIBITIONS:

Italy/BELLUNO - SALA DI CULTURA " DE LUCA", 2009 and 2010

Italy/MILANO - "SCULTURA E DESIGN" GALLERY, 2010

USA/SARASOTA - ART CENTER GALLERY, 2011

AWARDS:

HUNGARIAN FINE ART AWARD - HEVES COUNTY " PRIMA" AWARD, 2008

CREATOR OF "TOLERANCE AWORD" OF GYÖNGYÖS, 2009

XIX. Nemzet és művészet. Kép és önkép

Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

2010. november 5 - 2011. április 3.

A kiállítás nemzet és művészet eszmei összekapcsolódásának legjellemzőbb képi emlékeit mutatja be a 18. század végétől az első világháborúig terjedő időszakban. Ez a "hosszúnak" nevezett évszázad a polgári nemzet kialakulásának korszaka: a nemzetépítésé és a nemzeti keretek közötti önmeghatározásé. A "nemzet" olyan történetileg változó fogalom, melynek időben módosuló és összetett jelentései a képzőművészetben is megragadhatóak. Az európai kultúrnépekhez való felzárkózás motiválta az önálló nemzeti művészet megteremtését, s ennek szellemében indult meg a képzőművészet intézményesülése is. A 19. század első felében festőinket, szobrászainkat már a sajátos nemzeti karakterjegyek megragadásának lehetőségei foglalkoztatták, ami újszerű tematikát eredményezett. Noha alkotóink az európai akadémiákon megismert festői sémákat követték, a magyar történelemből vett példák, a nemzeti dicsőség és áldozat képei vagy a tájfestészetben gyakran ábrázolt történelmi emlékek mind a nemzeti múltat idézték. A hazai tárgykör nem volt független a befogadói igényektől: érzelmi azonosulásra ösztönözte a nézőt, erősítve benne a nemzethez mint közösséghez való kötődése tudatát. A puszta és a gémeskút a magyar táj szimbólumaként, a búsongó vagy mulató nép a jellegzetes magyar karakter képviselőjeként tűnt fel a kor festményein. A modernizálódó főváros képeiben a nemzet egyrészt önnön civilizációs fejlődésére, másrészt a városiasodás ellentmondásosságából fakadó, borúsabb életérzéseire ismerhetett. A századfordulón a naturalista, plein air és posztimpresszionista irányzatot követő alkotók egy része számára a nyugatias, modern áramlatokhoz való igazodás és formai megújulás mellett változatlan feladat maradt a nemzeti jegyek megőrzése is. A hagyományos témák, motívumok részben továbbéltek, de a művek a modern művészi szubjektum egyéni hangján közvetítették a nemzeti önazonosságot. E képeken a természet vagy a népi élet mint a közösség kisebb vagy nagyobb alakulatai számára ismerős, otthonos világ jelent meg. A kiállítást a mélyen átélt nemzeti sors emblematikus művei és az első világháború tragikus képei zárják. Nemzet és művészet címmel tehát olyan együvé tartozó műalkotásokat rendezünk csoportokba és tárunk a látogatók elé, amelyek téma- és motívumvilága mindnyájunk kulturális emlékezetében régtől fogva jelen van, s pillérét alkotja a generációkon átörökített nemzeti önképnek is. A kiállítás ezeket történelmi távlatból, egy korszak és gondolkodásmód emlékeiként vizsgálja, feltárva születésük és hagyományozódásuk folyamatát, illetve jelentésváltozásaikat. A kiállításon látható válogatás és csoportosítás a korszak képzőművészetének egy lehetséges olvasatát adja "nemzeti látószögből".

A kiállítás kurátorai: Király Erzsébet, Róka Enikő, Veszprémi Nóra.

A kiállítás "A felemelő század" című kulturális programsorozat keretében valósul meg.

Markó Károly - Mítosztól a képig

Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 2011. május 5 - 2011. október 2.

Id. Markó Károly (1791-1860) a 19. századi magyar festészet egyik legismertebb, iskolateremtő alakja. A magyar képzőművészet olyan emblematikus alkotásai fűződnek nevéhez, mint a Visegrád, az Alföldi táj gémeskúttal, vagy a Tájkép Tivoli mellett szüretelő jelenettel.
Markó Károly ugyanakkor a magyar műgyűjtés és múzeumtörténet szempontjából is az egyik legfontosabb mesterünk. Már pályája kezdetén a korszak legkiválóbb műgyűjtői és műbarátai - mint pl. báró Brudern József, Fejérváry Gábor, gróf Károlyi István és gróf Andrássy György - egyengették útját, s támogatták megrendelésekkel és vásárlásokkal az ifjú művészt. Markó neve már akkor, az 1830-as években is a biztos művészi minőség, a kifinomult ízlés és a nemzetközi mércével mérve is magas színvonal megfelelője volt. A Magyar Nemzeti Múzeum képcsarnoka számos Markó-művet mutatott be a közönségnek; Markó műveit másolták az első pesti művészakadémia növendékei, s Markó volt az első művészünk, kiről emléktermet neveztek el a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kora 19. század nagy magyar gyűjtői mind igyekeztek Markó Károly alkotásaival is emelni gyűjteményük fényét, s a művésznek ez a rangja mind a mai napig él. Markó ugyanis a modern műkereskedelemben is az egyik legkeresettebb és legértékesebb 19. századi magyar festő. Komoly magángyűjtemény elképzelhetetlen Markó Károly alkotásai nélkül. Markó Károly a magyar képzőművészet egyik legnagyszerűbb, s a közönség által is legismertebb és leginkább kedvelt alkotója. Markó festészete, az ő eszményi mediterrán tájaival, Hadrianus császár villájával, Róma és Firenze kupoláival, az aranyló alkonyatban fürdő aratási és szüretelési jeleneteivel, népviseletbe öltözött figuráival, vagy éppen Ovidius hőseivel Itáliát és a klasszikus ókort varázsolta Pest kiállítótermeinek falai és a Nemzeti Múzeum ünnepélyes csarnokai közé.
Markó Károly élete legnagyobb részében külföldön - Bécsben és Itáliában - dolgozott. Az ő élete és életműve szép példája annak, hogy a nemzeti kultúrát Itáliában fakadó forrásokból is ugyanolyan elevenséggel lehet táplálni, mint a szülőföldről. A magyar romantikus tájképfestészet majd minden jeles képviselője hosszabb-rövidebb ideig Markó tanítványa és vendége volt, hol Pisában, Rómában, vagy éppen Firenzében. Markó pedig a pesti kiállításokra küldött itáliai tájképeivel Európa egyik művészeti és kulturális centrumát képviselte Magyarországon. Az az eleven kapcsolat, ami a 19. század közepén Itália és Magyarország között fennállt, jórészt a művészek által jött létre. S bár sokan megfordultak Európa nagy művészeti központjaiban, Markó volt az első, aki Itáliában is magyarként, itthon pedig Itália és az évezredes művészeti tradíció örököseként, igazi nemzetközi hírnévre tett szert Európában, sőt az Újvilágban is.
Id. Markó Károly munkássága mindig is az érdeklődés középpontjában állt, amelyre többféle magyarázatot is találhatunk. Ezek közül legnagyobb súllyal esik latba, hogy azon kevés magyar művész közé tartozik, akinek a XIX. század folyamán külföldön sikerült kézzel fogható, itthon is érzékelhető - maradandó - sikert elérnie, mind anyagi, mind művészi szempontból. Noha Magyarországról való távozása után mindössze egyetlen alkalommal tért vissza hazájába (1853-ban néhány napra), a korabeli sajtóban pontosan nyomon követhető mindenkori tevékenysége, munkásságának szinte valamennyi fontosabb állomása; művészetének megbecsülésére jellemző, hogy a XIX. század közepén a magyar művelődést és múzeumügyet támogató főurak és mecénások gyűjteményeiben Markó alkotásai előkelő helyet foglaltak el.
A Magyar Nemzeti Galéria évek óta készül Markó Károly monografikus kiállítására. 1991-ben "A magyar rajzművészet mesterei" című sorozatban rendezett sikeres grafikai bemutató a művész születésének kétszázadik évfordulójához kötődött. A mostani kiállítás előzménye pedig az, hogy az életmű tudományos feldolgozása mellett Markó leveleinek, feljegyzéseinek digitalizálása is folyamatban van a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában található dokumentumok feldolgozásával. A teljességre törekvő kutatómunka a következő évre befejeződhet, s immár "A felemelő évszázad" gondolatköréhez kapcsolódva, életrajzi szempontok mellett más, összehasonlító módszereket is követő feldolgozásban tárnánk a szakma és a közönség elé id. Markó Károly művészetét és munkásságának hatását.
Markó Károly művészete aligha érthető meg a korabeli művészeti kontextus, Itáliának a 19. század első felében játszott szerepének megismerése nélkül. A Magyar Nemzeti Galéria kiállításával arra törekszünk, hogy a kortárs európai, elsősorban itáliai festészetből néhány példát, párhuzamot állítva, vázlatos képet nyújtsunk Markó kortársainak tevékenységéről is, s ezáltal még érthetőbbé váljék a "felemelő évszázad" egyik legnépszerűbb magyar művészének munkássága, s munkásságának helye a korabeli európai művészet történetében.
Id. Markó Károly a 19. századi magyar festészet egyik emblematikus alakja, a nemzeti művészet kezdeteinek olyan alkotója, aki külföldön alapozta meg hírnevét - ez azonban nem akadályozta abban, hogy munkássága a korszak legjelentősebb magyar mestereinek sorába emelje őt. A magyar művészettörténeti kutatás szinte folyamatosan foglalkozott személyével és műveivel, amelyeknek az európai festészet kontextusában a mai napig nem sikerült méltó helyet találni. A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása egyrészt ezt a hiányt igyekszik pótolni, másrészt olyan műveket tár a közönség elé, amelyek a művész eddig ismeretlennek számító korai korszakairól is képet nyújtanak. Számos külföldi közgyűjteményből és magyar magángyűjteményből mutatunk be olyan műveket, amelyek tovább árnyalhatják az id. Markó Károlyról eddig kialakult képet; emellett külön egységet szentelünk a művész követőinek, és művész-gyermekeinek, azoknak a 19. század második felében élt magyar (és részben külföldi) művészeknek, akik a mester személyes tanítványai voltak, vagy pedig képeinek varázsa által váltak követőivé.
A kiállítás kurátorai: Hessky Orsolya, Bellák Gábor (MNG), Dragon Zoltán (Ludwig Múzeum)

 

A Birodalom visszavár!

2011. június végéig közel 5000 gyermek fejleszti tudását annak a nagyszabású múzeumpedagógiai programnak a keretében, amelynek a központja a Közép Európában egyedül álló ókori, római régészeti park a Fejér megyei Gorsium.

 A Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága - Szent István Király Múzeum szakmai irányítása által vezetett élményprogramban - a modern pedagógiai és korszerű közgyűjteményi elvek érvényesítésével – a gyermekek szórakoztató, játékos szabadidős tevékenység során élik át a római kor hangulatát és sajátítanak el készségeket, képességeket. A múzeum koordinálásában tíz oktatási intézménnyel közösen megvalósított Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében közel 50 millió forint segíti a megyében élő gyermekeket, hogy ismereteik fejlesztésével tudásuk versenyképesebb legyen. A TÁMOP program figyelembe veszi az életkori sajátosságokat, a tanulók érdeklődésére, tehetségére építve alakítja készségeiket és gyarapítja ismereteiket. Lehetőséget ad az egyetemes kultúra, az európai műveltség, a nemzeti, népi hagyományok, értékek átadására, az értékmegőrzés formáinak kialakítására.

A program keretében a Fejér megyei gyermekek megismerkednek az ókori provincia Pannoniának a római birodalomban betöltött szerepével, a hétköznapi élet sajátosságaival, Gorsium történetével, a régészeti parkkal. Foglalkozások keretében Gorsium Régészeti Parkból származó leletanyagon keresztül, valamint a helyszín többszöri meglátogatásával, drámapedagógiai foglalkozások keretében is felfedezhetik lakóhelyük környékén található egyedülálló római kori emlékek gazdag hagyatékát, megismerkednek a római kor katonáinak embert próbáló életútjával, a kor kulturális, társadalmi szokásaival, tárgyi és szellemi hagyományaival. A Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársai és a programban résztvevő szakemberek a foglalkozások keretében élővé teszik a gyermekek új ismereteit. Játékos formában elevenedik meg az ókori olimpia, a római divat, lakberendezés és ékszerviseleti, a hadviselési és vallási szokások, valamint a gyermekek a témanapokon belekóstolhatnak az ókor ízeinek világába.

2011. június végéig 15 különböző tematika alapján, 5 féle foglalkozástípusban, összesen 211 foglalkozási alkalom alatt közel 5000 gyerek vesz részt az eseményeken.

A különleges régészeti park a Gorsium

A III/IV. század fordulóján alapított városfallal körülvett közép-Európában egyedülálló ókori lelet együttes központja egyedülálló régészeti érték. A területen az első ásatás 1934 és 1939 között egy háromapszisos nagy épületet talált, amelyet kezdetben ókeresztény bazilikának határoztak meg, később, amikor peristyliumos udvarral egészült ki, egy nagybirtok központjában lévő villának véltek. A teljes egészében beépítetlen, mintegy 200 hektár nagyságú területen fekvő római kori település feltárása 1958-ban indult meg, azzal a szándékkal, hogy a római települést, a hozzá tartozó ipartelepekkel, külső negyedekkel és temetőkkel feltárja és bemutassa. A feltárás ötödik évtizedében Gorsium már a nagy Duna vidéki római feltárások egyike, amelynek különleges értéke az antik világ zavartalan megjelenítésének lehetősége. Az 1934-39 között végzett ásatás során feltárt épület 1958 után nagyméretű palotának bizonyult. A palota előtti oszlopcsarnokos homlokzata előtt kövezett utca került elő, másik oldalán laktanya jellegű 70 méter hosszú épülettel: a feltárás egy IV. századi város központjára talált. A városközpontot, amelyben eddig két ókeresztény bazilika, két közfürdő, hivatalos épületek és lakóházak kerültek elő, városfal vette körül, a négy oldal közepén egy-egy városkapuval. A palota és a vele szemben lévő laktanya alapján feltételezhető, hogy a III/IV. század fordulóján létrehozott város az ekkor létrehozott Valeria tartomány helytartójának székhelye lehetett. A várost, az Itinerarium Antonini római útikönyv mérföldadatai alapján Herculiának nevezték el, Diocletianus társcsászárának, Maximianus Herculiusnak tiszteletére. www.szikm.hu/gorsium/index.html

Múzeum a közért

1873-ban a megye polgárainak privát gyűjteményeiből és anyagi hozzájárulásuknak köszönhetően alakult meg a Fejér megyei és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet, mely a Szent István Király Múzeum jogelődje. 1909-ben az intézmény első igazgatója, Marosi Arnold cisztercita rendi pap-tanár néhány hét alatt meggyőzött mindenkit arról, hogy Fejér megye és a város nem létezhet múzeum nélkül. Az összegyűlt tárgyi anyag korábban a városháza egyik szobájában került bemutatásra, majd a gyűjtemény gyarapodásának és a közönség akaratának köszönhetően, 1910-ben jött létre a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület, majd 1962-ben a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága. A közgyűjtemény jelentős régészeti, néprajzi, újkortörténeti és páratlan XX. századi képzőművészeti anyaggal rendelkezik, Ybl Ervin hagyatéka révén jelentős a klasszikus modern gyűjtemény. A Szent István Király Múzeum kortárs képzőművészeti gyűjteménye az 1960-as évek óta fejlődik, jelenleg körülbelül 6500 darabból áll, melynek legnagyobb része a kortárs magyar művészetet reprezentáló festmény, grafika és szobor.www.szikm.hu

Ilyet én is tudok festeni!

Iskolai programok a kortárs képzőművészeti gyűjteményben

„Hát ez meg mi?!” Lehet-e újrahasznosítani a társadalmi, művészeti, politikai jelképeinket? Értjük-e a saját korunk és a közeli múltunk tárgyi-művészeti-gondolati problémáit –, teszi fel a provokatív kérdések sorát a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szent István Király Múzeum, abban a TÁMOP pályázati programban, amelynek keretében 2010. október 28. és 2011. június 1. között közel 80 rendezvényre kerül sor. 2005-2006-ban a múzeum által végzett kutatás legfontosabb eredménye az volt, hogy hagyományos múzeumi keretek mellett az élményként megélt, a „kulisszák” mögé is betekintő, felfedező múzeumi programok hatnak leginkább a látogatókra. Az új típusú múzeumi élmények átélése mélyebb tudást, ezáltal jobb egyéni készség- és ismeretfejlesztést nyújt.

A kutatást követően a TÁMOP programfinanszírozásban „Ilyet én is tudok festeni!” Iskolai programok a kortárs képzőművészeti gyűjteményben címmel 8.700.000 Forint felhasználásával a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságának kivételes program megvalósításra nyílt lehetősége. A program helyszíne az országban egyedülálló minőségű kortárs képzőművészeti gyűjtemény, az Új Magyar Képtár (8000 Székesfehérvár, Megyeház utca 17.). A múzeumok ma már összetett kulturális élményt kínálnak látogatóiknak, gyermekeknek, családoknak, szépkorúaknak. A múzeum közösségi tér lett, ahol a tárgyak megtekintése mellett többféle közösségi és kulturális élmény megélésére is mód nyílt. Ilyen tér az Új Magyar Képtár, ahol a kivételes gyűjtemény mellett múzeumi látogatóközpont, kávézó is szolgálja a feltöltődni vágyók igényét. A pályázati program keretében az Új Magyar Képtárban 4 múzeumi óra (24 alkalom), 4 tematikus foglalkozás (40 alkalom), 1 szabadegyetem felsőbb osztályos diákoknak (10 alkalom) és 1 sorozat (4 alkalom) egész napos családi foglalkozás kerül megrendezésre. Ez mindösszesen 78 foglalkozási alkalmat, 400 bevont személyt, több mint 2000 „részvételi alkalmat” jelent. A program célja a múzeum oktatási szerepének erősítése és az iskolabarát szemlélet kialakítása, figyelembe véve az életkori sajátosságokat. A projekt lehetőséget ad az egyetemes kultúra, az európai műveltség, a képzőművészeti értékek átadására, az értékmegőrzés formáinak kialakítására.

A programtematikában pedagógusok, képzőművészek, művésztanárok, drámapedagógusok, etnográfusok, bábszínészek, művészettörténészek irányításával a kortárs művészeti és kulturális identitás újraértelmezése segíti az ismeretek megszerzését. A gyermekek többek közt olyan kérdésekre keresik a válaszokat, hogy a folyamatosan változó kulturális jelképrendszer mennyiben tükrözi a társadalmi, művészeti folyamatokat. A „Hát ez meg mi?!” és az „Ilyet én is tudok festeni!” című múzeumi óra-sorozat arra a problémára keres megoldást, hogy az iskolai rendszerben a tanulók ritkán jutnak el a XXI. századunk művészetéig. Amennyiben mégis, a rajzórákon a kortárs képzőművészet megértetése, elfogadtatása nem egyszerű. Ez a program is segíti a megismerő, befogadó képességek, az egyéni készségek, az esztétikai tudatosság és kifejezőképesség, a kezdeményezőképesség, a nyitottság, a problémamegoldó, az érzelmi intelligencia és a kreatív, képzetekben gazdag képi gondolkodás, valamint a kommunikációs képesség fejlesztését.

A Négy tematikus foglalkozásokon képzőművészek vezetésével a résztvevők gyakorlati feladatok során személyes tapasztalatokat szereznek a kortárs művek gondolatiságáról, közelebb kerülnek olyan fogalmakhoz, amelyek a művészi munka közvetlen kiindulópontjai lehetnek, ilyen a fény, a szín, a forma.

„A Kortárs szemmel” című szabadegyetemi programban a kortárs képzőművészet elismert elméleti szakemberei, művészettörténészek, kritikusok tartanak vetített képes előadásokat tíz alkalommal.

Négy családi hétvégén a kéz és a képzelet, a zene és az ünnepek kerülnek előtérbe. A Képtár kiállítási anyagához kapcsolódóan, több különböző foglalkozást, filmvetítést, kreatív játékot és manuális tevékenységet kínálunk a gyerekeknek és felnőtteknek az izgalmas, kalandokat ígérő családi napokon.

 Új Magyar Képtár

A székesfehérvári belváros egyik legszebb és legrégebbi épületében látogatható a Szent István Király Múzeum kortárs képzőművészeti anyagának válogatását. A Megyeház utca 17. számú ház a régi megyeháza, mai formájában egyemeletes barokk épület, amelyet 1730 körül alakítottak ki egy régi középkori lakóházból. Az 1980-as években felújított ház emeletén 1993-ban kapott helyet az Új Magyar Képtár.

A Szent István Király Múzeum képzőművészeti gyűjteménye az 1960-as évek óta fejlődik. A múzeum az 1963-as Csontváry-kiállítás országos sikerű bemutatójától hosszú időn át a magyar képzőművészeti élet egyik történelmi fontosságú bemutatóhelye lett, ahol a hivatalos irányzattól eltérő művészek egész sora kapott kiállítóteret és számos, később elismert művész bemutatkozási lehetőséget. A rangos kiállításokkal párhuzamosan fejlődött ki az egyik legjelentősebb hazai kortársművészeti kollekció. Az immár öt évtizedes múltra visszatekintő nagyszabású kiállítási program monografikus, retrospektív és tematikus kiállításokból áll, melynek kiemelkedő sorozata a 20. század magyar művészete címet viselte. A gyűjteménybe került alkotások jelentős része az 1945-től napjainkig tartó időszakból való. Az igazán rendszeres, céltudatos gyűjtés az 1960-as évek közepén kezdődött, az azóta „Tisztelt Mester!”-ként emlegetett akcióval. A múzeum művészettörténészeit több mint száz képzőművésznek levelet küldtek, azt kérve, ajándékozzanak egy-egy művet a gyűjtemény számára. A művészek ajándékozó kedvének köszönhető, hogy az összegyűlt anyag a 60-as évekről viszonylag teljes képet adott, és egyedülálló volt olyan szempontból, hogy akkoriban más múzeumok még nem gyűjtöttek kortárs alkotásokat. A gyűjtemény később főleg a múzeumban kiállított művészek alkotásaival gyarapodott. A Szent István Király Múzeum képzőművészeti gyűjteménye jelenleg körülbelül 6500 darabból áll. Ebből egy válogatást az Új Magyar Képtár állandó kiállításán tekinthet meg a látogató. A kiállítás hét terme és folyosói kronologikus sorrendben mutatják be a II. világháború utáni időszak legfontosabb és progresszívnek ítélt tendenciáit, alkotóit, képzőművészeti jelenségeit. .www.szikm.hu

Csak pontosan és függetlenül! Ez a Hírmátrix non-profit, közösségi és kultúrális blog legfontosabb credója. A ma médiája - tisztelet a kivételnek - gazdasági érdekek által vezérelt reklámfelületek hátoldalára készül, nem a hír szabadsága, hanem a befolyásolás a fő célja. A hírmátrix más és több. A hírmátrix nem hajt profitra, ellenben minden közhasznú, az ország és a régió fejlődését támogató hírt, eseményt, információt szívesen közöl, megoszt olvasóival. Ha Ön úgy gondolja, hogy van ilyen híre írja meg emailcímünkre, mi elhelyezzük és a köz számára szabadon felhasználhatóvá tesszük. A hírmátrix nem politikai portál, de van véleménye. A hírmátrix nem mérlegel - ami nem sért hatályos jogszabályt - azt közöljük, mert számunkra az információ szabadsága alapelv. A szabad és korrekt információ hatalom a civil társadalom kezében. A hírmátrix ebben hisz, ezért van, ezért készül. Legyen az olvasónk, legyen a hírszerkesztőnk. - a hírmátrix szerkesztősége