Lajta Béla archívum
2011. november 15
http://lajtaarchiv.hu/
2010-re esik Lajta Béla halálának kilencvenedik, egyúttal a róla magyar nyelven megjelent egyetlen – a köztudatban a tervezőről élő képet mindmáig meghatározó – monográfia kiadásának negyvenedik évfordulója is. Az építész személyes hagyatéka nagyrészt elpusztult, kisszámú terv, fotó, műtárgy vagy kézirat került csak belőle köz- vagy magángyűjteményekbe. A „Lajta Béla virtuális archívum” ennek a szétszóródott hagyatéknak, töredékesen fennmaradt életműnek a fellelhető tárgyait, képi és írásos dokumentumait kívánja a világháló segítségével összegyűjteni, és egy jól áttekinthető, kereshető rendszerben bemutatni. Számít az építészettel, annak történetével akár hivatásból, akár kedvtelésből foglalkozó látogatók figyelmére, megjegyzéseire.
Alig két évtizedes pályája során Lajta Béla rendkívül változatos, épületről-épületre új megoldásokat felmutató, ugyanakkor egyenletesen magas színvonalú életművet hozott létre. Legkorábbi alkotásai Lechner Ödön nemzeti szecessziós törekvéseihez kapcsolódtak. Első jelentősebb figyelmet kapott fővárosi épületei – a Malonyay-villa vagy a Wechselmann-féle Vakok Intézete – 1906 után az angol Arts and Crafts, a finn nemzeti romantikus építészet és a hazai népi építkezés tanulságait ötvözték. 1910 táján a Bárczy-éra városvezetése nemcsak iskolaprogramjának leggazdagabban kivitelezett darabját, a Vas utcai Felső Kereskedelmi Iskolát, de az új városi könyvtár és kultúrpalota monumentális feladatát is rá bízta, az utóbbi megvalósítását azonban a háború megakadályozta. A pesti zsidó temetők műszaki felügyeletét is ellátó Lajta Béla működésének fontos terepe volt a síremlékművészet, ahol rendkívüli díszítő-fantáziája nemes anyagokban ölthetett testet. 1910 körüli érett alkotásai – például testvéreinek Szervita téri üzletbérháza vagy az említett Vas utcai iskolaépület – a korszak európai élvonalába sorolhatók, sok tekintetben pedig már az 1920-as évek art decóját, modernizmusát előlegezik.
„MAROSI ARNOLD MÚZEUMI KÖNYV ÉS RÉGISÉG LÁTVÁNYTÁR KIALAKÍTÁSA A SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUMBAN”
2011. október 25.
Pályázati azonosító: TIOP-1.2.2-09/1-2010-0019 Projektgazda: Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága.Megvalósítás helyszíne: Székesfehérvár, Országzászló tér 3. A projektre elnyert támogatás összege: 68.399.530 Forint http://www.szikm.hu/
2011 októberében a múzeumunk Országzászló téri épületében megkezdődött a Marosi Arnold múzeumi könyv és régiség látványtár kialakítása. A Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága – Szent István Király Múzeum Országzászló tér 3. szám alatti épülete, a „régi” múzeumépület. Az Országzászló téri épülethez kötődik Marosi Arnold ciszter tanár tevékenysége az 1910 és 1939 közötti években. A 20. század első felének polihisztor tanára élesztette újjá a múzeumügyet a megyében és a városban, és erre az időszakra esik a fehérvári múzeum első virágkora. A látványtár a múzeumalapító előd, Marosi Arnold nevét viseli. A látogatók a felújított és korszerű infrastrukturális eszközökkel felszerelt térben művelődéstörténeti, múzeumtörténeti időutazást tehetnek majd. A látványtár a Marosi Arnold vezetése alatt kialakult múzeumi törzsgyűjteményre alapozva mutatja be a századelőn egységként kezelt múzeumi gyűjteményt. A kor szellemét megidézve jeleníti meg a klasszikus muzeológiai tudományágakat – régészet, művészettörténet, néprajz – a törzsgyűjtemény tárgyi anyagán, valamint a múzeumi könyvtár muzeális és szakkönyv anyagán keresztül. A látványtár tárgyi és könyvanyaga kapcsolódik az épületben megtekinthető állandó néprajzi kiállításhoz és az időszakos kiállításokhoz is. A látványtár öt helyiségben valósul meg az épület földszintjén. Két helyiségben a régészet, művészettörténet és néprajz tudományágak könyvanyagának, valamint a könyvtár muzeális anyagának egy része nyer elhelyezést. A boltíves helyiségbe kerül a törzsgyűjtemény tárgyi anyaga; ez a tér foglalja magában a muzeológiai szakágak és a gyűjtemények szétválasztása előtti klasszikus régiségtárat, másrészt alapjául, kiindulópontjául szolgál a művelődéstörténeti múzeumpedagógiai foglalkozásoknak. A régiségtár mögötti helyiség a háttértár, mely biztosítja a törzsanyaghoz még szervesen hozzátartozó gyűjteményi egységek elhelyezését, megteremtve az időszakonkénti csere, állagmegóvás, kutathatóság lehetőségét. A termeket összekötő helyiségben kerül elhelyezésre az IKT (érintőképernyős, információs) modul, amelyen a feldolgozott anyag és a múzeumi könyvtár folyamatosan épülő digitális katalógusa érhető el. A fejlesztés összesen mintegy 185 négyzetmétert érint, ebből 145 négyzetméter a látványtár. A terekben teljes körű fűtés- és világításkorszerűsítés történik, a fogyatékkal élő múzeumlátogatók akadálymentesen tekinthetik meg a tárgyakat. A múzeumi szakkönyvtár állományában igen jelentős a régészeti, néprajzi és művészeti szakirodalom, amit olyan jelentős személyiségek hagyatéka gazdagított, mint Ybl Ervin művészettörténész, Pesovár Ferenc és Kresz Mária néprajzkutatók. Elhelyezésükkel közelebb kerülnek az olvasókhoz, diákokhoz, érdeklődő látogatókhoz. A látványtár létrejöttével jelentős muzeális és szakirodalmi könyv anyag és régészeti, iparművészeti, néprajzi tárgy kerül elzárt raktárakból a látogató elé, állományvédelmi szempontból megfelelő raktározási illetve bemutatási körülmények közé. A látványtár, a kiállítások és a szakkönyvtár együttese minden korosztály számára hasznosuló tudástárat képez. Azzal, hogy szélesebb spektrumú betekintést enged a múzeumi gyűjteményekbe, ráirányítja úgy a felnőtt lakosság, mint a felnövekvő nemzedék figyelmét az intézményben őrzött nemzeti emlékezetre és tudásbázisra. A fejlesztés létrejötte az épületben működő szakkönyvtár könyvtári szakirodalomra alapozott régészeti, művészettörténeti, néprajzi, helyismereti foglalkozásaihoz eredeti tárgyi és dokumentációs anyagot biztosít. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Lajta Béla archívum
2011. november 15
http://lajtaarchiv.hu/
2010-re esik Lajta Béla halálának kilencvenedik, egyúttal a róla magyar nyelven megjelent egyetlen – a köztudatban a tervezőről élő képet mindmáig meghatározó – monográfia kiadásának negyvenedik évfordulója is. Az építész személyes hagyatéka nagyrészt elpusztult, kisszámú terv, fotó, műtárgy vagy kézirat került csak belőle köz- vagy magángyűjteményekbe. A „Lajta Béla virtuális archívum” ennek a szétszóródott hagyatéknak, töredékesen fennmaradt életműnek a fellelhető tárgyait, képi és írásos dokumentumait kívánja a világháló segítségével összegyűjteni, és egy jól áttekinthető, kereshető rendszerben bemutatni. Számít az építészettel, annak történetével akár hivatásból, akár kedvtelésből foglalkozó látogatók figyelmére, megjegyzéseire.
Alig két évtizedes pályája során Lajta Béla rendkívül változatos, épületről-épületre új megoldásokat felmutató, ugyanakkor egyenletesen magas színvonalú életművet hozott létre. Legkorábbi alkotásai Lechner Ödön nemzeti szecessziós törekvéseihez kapcsolódtak. Első jelentősebb figyelmet kapott fővárosi épületei – a Malonyay-villa vagy a Wechselmann-féle Vakok Intézete – 1906 után az angol Arts and Crafts, a finn nemzeti romantikus építészet és a hazai népi építkezés tanulságait ötvözték. 1910 táján a Bárczy-éra városvezetése nemcsak iskolaprogramjának leggazdagabban kivitelezett darabját, a Vas utcai Felső Kereskedelmi Iskolát, de az új városi könyvtár és kultúrpalota monumentális feladatát is rá bízta, az utóbbi megvalósítását azonban a háború megakadályozta. A pesti zsidó temetők műszaki felügyeletét is ellátó Lajta Béla működésének fontos terepe volt a síremlékművészet, ahol rendkívüli díszítő-fantáziája nemes anyagokban ölthetett testet. 1910 körüli érett alkotásai – például testvéreinek Szervita téri üzletbérháza vagy az említett Vas utcai iskolaépület – a korszak európai élvonalába sorolhatók, sok tekintetben pedig már az 1920-as évek art decóját, modernizmusát előlegezik.
2011. október 25.
Pályázati azonosító: TIOP-1.2.2-09/1-2010-0019 Projektgazda: Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága.Megvalósítás helyszíne: Székesfehérvár, Országzászló tér 3. A projektre elnyert támogatás összege: 68.399.530 Forint http://www.szikm.hu/
2011 októberében a múzeumunk Országzászló téri épületében megkezdődött a Marosi Arnold múzeumi könyv és régiség látványtár kialakítása. A Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága – Szent István Király Múzeum Országzászló tér 3. szám alatti épülete, a „régi” múzeumépület. Az Országzászló téri épülethez kötődik Marosi Arnold ciszter tanár tevékenysége az 1910 és 1939 közötti években. A 20. század első felének polihisztor tanára élesztette újjá a múzeumügyet a megyében és a városban, és erre az időszakra esik a fehérvári múzeum első virágkora. A látványtár a múzeumalapító előd, Marosi Arnold nevét viseli. A látogatók a felújított és korszerű infrastrukturális eszközökkel felszerelt térben művelődéstörténeti, múzeumtörténeti időutazást tehetnek majd. A látványtár a Marosi Arnold vezetése alatt kialakult múzeumi törzsgyűjteményre alapozva mutatja be a századelőn egységként kezelt múzeumi gyűjteményt. A kor szellemét megidézve jeleníti meg a klasszikus muzeológiai tudományágakat – régészet, művészettörténet, néprajz – a törzsgyűjtemény tárgyi anyagán, valamint a múzeumi könyvtár muzeális és szakkönyv anyagán keresztül. A látványtár tárgyi és könyvanyaga kapcsolódik az épületben megtekinthető állandó néprajzi kiállításhoz és az időszakos kiállításokhoz is. A látványtár öt helyiségben valósul meg az épület földszintjén. Két helyiségben a régészet, művészettörténet és néprajz tudományágak könyvanyagának, valamint a könyvtár muzeális anyagának egy része nyer elhelyezést. A boltíves helyiségbe kerül a törzsgyűjtemény tárgyi anyaga; ez a tér foglalja magában a muzeológiai szakágak és a gyűjtemények szétválasztása előtti klasszikus régiségtárat, másrészt alapjául, kiindulópontjául szolgál a művelődéstörténeti múzeumpedagógiai foglalkozásoknak. A régiségtár mögötti helyiség a háttértár, mely biztosítja a törzsanyaghoz még szervesen hozzátartozó gyűjteményi egységek elhelyezését, megteremtve az időszakonkénti csere, állagmegóvás, kutathatóság lehetőségét. A termeket összekötő helyiségben kerül elhelyezésre az IKT (érintőképernyős, információs) modul, amelyen a feldolgozott anyag és a múzeumi könyvtár folyamatosan épülő digitális katalógusa érhető el. A fejlesztés összesen mintegy 185 négyzetmétert érint, ebből 145 négyzetméter a látványtár. A terekben teljes körű fűtés- és világításkorszerűsítés történik, a fogyatékkal élő múzeumlátogatók akadálymentesen tekinthetik meg a tárgyakat. A múzeumi szakkönyvtár állományában igen jelentős a régészeti, néprajzi és művészeti szakirodalom, amit olyan jelentős személyiségek hagyatéka gazdagított, mint Ybl Ervin művészettörténész, Pesovár Ferenc és Kresz Mária néprajzkutatók. Elhelyezésükkel közelebb kerülnek az olvasókhoz, diákokhoz, érdeklődő látogatókhoz. A látványtár létrejöttével jelentős muzeális és szakirodalmi könyv anyag és régészeti, iparművészeti, néprajzi tárgy kerül elzárt raktárakból a látogató elé, állományvédelmi szempontból megfelelő raktározási illetve bemutatási körülmények közé. A látványtár, a kiállítások és a szakkönyvtár együttese minden korosztály számára hasznosuló tudástárat képez. Azzal, hogy szélesebb spektrumú betekintést enged a múzeumi gyűjteményekbe, ráirányítja úgy a felnőtt lakosság, mint a felnövekvő nemzedék figyelmét az intézményben őrzött nemzeti emlékezetre és tudásbázisra. A fejlesztés létrejötte az épületben működő szakkönyvtár könyvtári szakirodalomra alapozott régészeti, művészettörténeti, néprajzi, helyismereti foglalkozásaihoz eredeti tárgyi és dokumentációs anyagot biztosít. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Arany Oroszlánt nyert Eötvös Pétet
2011. szeptember 25. 13:47
A velencei zene biennale Arany Oroszlán-díját vehette át életművéért Eötvös Péter zeneszerző szombat este a város Teatro alle Tese színházában. FN.hu, MTI
Maga a díjazott szerző nyitotta meg az 55. nemzetközi kortárszenei biennale programsorozatát. Az életművéért odaítélt Arany Oroszlánt a biennále elnöke, Paolo Baratta adta át a komponistának, idézve a méltatás egyik mondatát: “Eötvös tudást és végtelenül finom hallást egyesít magában a képrombolás és a kísérletezés örömével”.
A méltatás szövege kiemelte Eötvös korán megmutatkozó hatalmas tehetségét, a német zeneszerző Karlheinz Stockhausennel és a francia Pierre Boulezzel végzett munkáját és azt, hogy Eötvösből így lett “abszolút értékben teljes zenész és a szakma kézművese, aki az utóbbi húsz évben zeneszerzőként rendkívül termékeny kreatív erőt tanúsított“.
A La Nuova Venezia című velencei napilap tudósítójának beszámolója szerint Eötvös meghatódva mondott köszönetet a díjért hangsúlyozva, hogy ez további ösztönzést ad munkájának. “Eötvös a hetvenes évektől kezdve első személyben élte meg a legjelentősebb zenei utak keresését” - tette hozzá a napilap. A díjazott vezényelte a biennálét megnyitó koncertet is a freiburgi rádiózenekar élén. Ahogyan a fesztivál honlapja - labiennale.org - írta, a koncert programja is Eötvös szellemiségét tükrözte: Bartók Béla 1923-ban szerzett Táncszvitjével, az Eötvös írta CAP-KO című versenymű kétzongorás változatával - melyet először adtak elő Olaszországban - és a Replicával. A koncertet Igor Sztravinszkij Agon című balettzenéje zárta.
A méltatás szövege kiemelte Eötvös korán megmutatkozó hatalmas tehetségét, a német zeneszerző Karlheinz Stockhausennel és a francia Pierre Boulezzel végzett munkáját és azt, hogy Eötvösből így lett “abszolút értékben teljes zenész és a szakma kézművese, aki az utóbbi húsz évben zeneszerzőként rendkívül termékeny kreatív erőt tanúsított“.
A La Nuova Venezia című velencei napilap tudósítójának beszámolója szerint Eötvös meghatódva mondott köszönetet a díjért hangsúlyozva, hogy ez további ösztönzést ad munkájának. “Eötvös a hetvenes évektől kezdve első személyben élte meg a legjelentősebb zenei utak keresését” - tette hozzá a napilap. A díjazott vezényelte a biennálét megnyitó koncertet is a freiburgi rádiózenekar élén. Ahogyan a fesztivál honlapja - labiennale.org - írta, a koncert programja is Eötvös szellemiségét tükrözte: Bartók Béla 1923-ban szerzett Táncszvitjével, az Eötvös írta CAP-KO című versenymű kétzongorás változatával - melyet először adtak elő Olaszországban - és a Replicával. A koncertet Igor Sztravinszkij Agon című balettzenéje zárta.
Félreérthetetlen mondatok. Az újragondolt gyűjtemény
2010. május 26. - 2011. február 27. A GYŰJTEMÉNY: a Ludwig Múzeum új gyűjteményi katalógusa megvásárolható a kiállítótérben. Részletek...
2010. május 26. - 2011. február 27. A GYŰJTEMÉNY: a Ludwig Múzeum új gyűjteményi katalógusa megvásárolható a kiállítótérben. Részletek...
A Ludwig Múzeum 2010-es állandó gyűjteményi kiállítása azokat a műveket állítja fókuszba, amelyek a művészet és a politikum sokszor ellentmondásos, konfliktusokkal teli és komplex kapcsolatára reflektálnak. Olyan témákra gondolhatunk itt, mint a társadalmi és művészeti utópiák sorsa, a kulturális emlékezet működésének kérdése, a kreativitás határai, a városi terek különféle célú használata, a művész szerepe és a politikumhoz való viszonya, stb. Ezek a kérdések gyakran különféle hatalmi viszonyok vonatkozásában jelennek meg, amelyek – különösen a mi geopolitikai környezetünkben, de nem kizárólag itt – gyakran kapnak explicit politikai színezetet. Ennek egyik megnyilvánulási formája volt az elmúlt rendszer politikai hatalma által működtetett, kiterjedt cenzúra, ami akár egzisztenciális értelemben is meghatározta az 1989 előtt létrejött művek korabeli létezését, ma pedig közvetetten hat arra, ahogy ezt a korszakot, illetve az akkoriban keletkezett műveket bemutatjuk és látjuk. Ezek a mozgások ugyanakkor nem függetleníthetők a művészet nemzetközi színterétől, akár oly módon, hogy a művek a vele való párbeszédben, vagy éppen ellenében jönnek létre. Ennek talán legismertebb korszaka az ún. hidegháború kora, amikor az absztrakt művészetet a nyugati világ propaganda eszközeként is felhasználta a politika, míg például Magyarországon ugyanez történt a szocialista realizmussal, amivel párhuzamosan a művészek ellenzéki szerepbe kényszerültek azáltal, hogy nonfiguratív művészetet műveltek.
A kiállításban ez a tematikus szempont a legerősebb meghatározó elv, melynek megfelelően a múzeum gyűjteményének jól ismert darabjai helyett megpróbál újabbakat kiemelni és a közönség számára ismertté és népszerűvé tenni. Nagy számban találhatók közöttük olyan művek, amelyeket az elmúlt időszakban vásárolt a múzeum, és így – múzeumi kontextusban − először ezen a kiállításon láthatók. Ezek részben magyar művészek (mint például Csákány István, Kaszás Tamás, Kokesch Ádám, Nemes Csaba) munkái, illetve részben a nemzetközi művészeti szcénából jól ismert alkotóktól származnak (Harun Farocki, KwieKulik, Zbigniew Libera, Simon Starling, Mladen Stilinović, Szombathy Bálint, Goran Trbuljak).
A kiállításban a művek kontextusát elsősorban nem a keletkezésük idején velük párhuzamosan létrejött művek alkotják, hanem bizonyos tematikus vagy formai szempont kiemelése révén kerülnek az adott munkák egymás mellé. Ezek a párhuzamok első pillantásra néha banálisnak tűnnek, ám azt a célt szolgálják, hogy a műveket megpróbálják a nézők számára új jelentések kiindulópontjául felmutatni (Ficzek Ferenc, Károlyi Zsigmond, Stanislav Kolíbal, Timm Ulrichs stb.). A kiállítás kísérletet tesz arra, hogy egyrészt kimenekítse a műveket egy szigorúan és hagyományosan vett művészettörténeti rendszerből, mely sokszor az összefüggéseknek és kapcsolódásoknak csak szűk részét képes megjeleníteni. Éppen ezért a kiállítás nagyban épít a néző aktív részvételére, aki ily módon a saját személyes tapasztalatát és tudását használja a művek értelmezéséhez, miáltal a tárgyakkal egy sokkal személyesebb viszont alakíthat ki.
Kiállító művészek:
BACHMAN Gábor, BAK Imre, Bik Van der Pol, BIRKÁS Ákos, Rafał BUJNOWSKI, CSÁKÁNY István, ERDÉLY Miklós, ESTERHÁZY Marcell, Richard ESTES, Szemjon Natanovics FAJBISZOVICS, Harun FAROCKI, FEHÉR László, FICZEK Ferenc, Andreas FOGARASI, GYENIS Tibor, HAJAS Tibor, HALÁSZ Károly, IMPEX – WORKSHOPRON, IRWIN, JOVÁNOVICS György, KÁROLYI Zsigmond, KASZÁS Tamás, KASZÁS Tamás – KEREKES Gábor – KOVÁCH Gergő, KESERUE Zsolt, KIS VARSÓ / LITTLE WARSAW, KOKESCH Ádám, Stanislav KOLÍBAL, LAKNER László, LENGYEL András, Zbigniew LIBERA, MAJOR Rebecca, David MALJKOVIĆ, MAURER Dóra, Malcolm MORLEY, Antoni MUNTADAS, NAGY Kriszta, NEMES Csaba, PINCZEHELYI Sándor, Gerhard RICHTER, Simon STARLING, Henryk STAŻEWSKI, Frank STELLA, Mladen STILINOVIĆ, SUGÁR János, Sean SNYDER, SZOMBATHY Bálint, Timm ULRICHS, TÓT Endre, Goran TRBULJAK, VÁRNAI Gyula, VESZELY Beáta, WEBER Imre
Kurátor: TIMÁR Katalin
A művek vásárlását támogatták:
Peter und Irene Ludwig Stiftung, Aachen; Nemzeti Kulturális Alap; Oktatási és Kulturális MinisztériumRólunk írtákFÉLREÉRTHETETLEN ÚJRAÉRTÉSEK (Fürth Eszter, www.revizoronline.com)
A munkás, a kultúrmunkás és a többiek (Aknai Katalin, Műértő/www.hvg.hu)
A kiállításban ez a tematikus szempont a legerősebb meghatározó elv, melynek megfelelően a múzeum gyűjteményének jól ismert darabjai helyett megpróbál újabbakat kiemelni és a közönség számára ismertté és népszerűvé tenni. Nagy számban találhatók közöttük olyan művek, amelyeket az elmúlt időszakban vásárolt a múzeum, és így – múzeumi kontextusban − először ezen a kiállításon láthatók. Ezek részben magyar művészek (mint például Csákány István, Kaszás Tamás, Kokesch Ádám, Nemes Csaba) munkái, illetve részben a nemzetközi művészeti szcénából jól ismert alkotóktól származnak (Harun Farocki, KwieKulik, Zbigniew Libera, Simon Starling, Mladen Stilinović, Szombathy Bálint, Goran Trbuljak).
A kiállításban a művek kontextusát elsősorban nem a keletkezésük idején velük párhuzamosan létrejött művek alkotják, hanem bizonyos tematikus vagy formai szempont kiemelése révén kerülnek az adott munkák egymás mellé. Ezek a párhuzamok első pillantásra néha banálisnak tűnnek, ám azt a célt szolgálják, hogy a műveket megpróbálják a nézők számára új jelentések kiindulópontjául felmutatni (Ficzek Ferenc, Károlyi Zsigmond, Stanislav Kolíbal, Timm Ulrichs stb.). A kiállítás kísérletet tesz arra, hogy egyrészt kimenekítse a műveket egy szigorúan és hagyományosan vett művészettörténeti rendszerből, mely sokszor az összefüggéseknek és kapcsolódásoknak csak szűk részét képes megjeleníteni. Éppen ezért a kiállítás nagyban épít a néző aktív részvételére, aki ily módon a saját személyes tapasztalatát és tudását használja a művek értelmezéséhez, miáltal a tárgyakkal egy sokkal személyesebb viszont alakíthat ki.
Kiállító művészek:
BACHMAN Gábor, BAK Imre, Bik Van der Pol, BIRKÁS Ákos, Rafał BUJNOWSKI, CSÁKÁNY István, ERDÉLY Miklós, ESTERHÁZY Marcell, Richard ESTES, Szemjon Natanovics FAJBISZOVICS, Harun FAROCKI, FEHÉR László, FICZEK Ferenc, Andreas FOGARASI, GYENIS Tibor, HAJAS Tibor, HALÁSZ Károly, IMPEX – WORKSHOPRON, IRWIN, JOVÁNOVICS György, KÁROLYI Zsigmond, KASZÁS Tamás, KASZÁS Tamás – KEREKES Gábor – KOVÁCH Gergő, KESERUE Zsolt, KIS VARSÓ / LITTLE WARSAW, KOKESCH Ádám, Stanislav KOLÍBAL, LAKNER László, LENGYEL András, Zbigniew LIBERA, MAJOR Rebecca, David MALJKOVIĆ, MAURER Dóra, Malcolm MORLEY, Antoni MUNTADAS, NAGY Kriszta, NEMES Csaba, PINCZEHELYI Sándor, Gerhard RICHTER, Simon STARLING, Henryk STAŻEWSKI, Frank STELLA, Mladen STILINOVIĆ, SUGÁR János, Sean SNYDER, SZOMBATHY Bálint, Timm ULRICHS, TÓT Endre, Goran TRBULJAK, VÁRNAI Gyula, VESZELY Beáta, WEBER Imre
Kurátor: TIMÁR Katalin
A művek vásárlását támogatták:
Peter und Irene Ludwig Stiftung, Aachen; Nemzeti Kulturális Alap; Oktatási és Kulturális MinisztériumRólunk írtákFÉLREÉRTHETETLEN ÚJRAÉRTÉSEK (Fürth Eszter, www.revizoronline.com)
A munkás, a kultúrmunkás és a többiek (Aknai Katalin, Műértő/www.hvg.hu)
| ED TEMPLETON - | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| THE CEMETERY OF REASON | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
;)
;)
;)
;)
;)
Utazás Karinthyából Epepébe
A magyar nyelv XX. századi nagy játékos mágusa, szótekerője és nyelvteremtője Karinthy Frigyes szellemisége is felidéződik 2010. március 2-án, 16 órakor a Budapest Főváros Levéltár épületében. Ekkor mutatják be Lugosi András és Rózsafalvi Zsuzsanna szerkesztésében megjelent az Utazás Karinthyából Epepébe, a Csömöri úttól egészen a Filatori gátig.” címet viselő könyvet, amely a Karinthy család történetével ismerteti meg a közönséget. A megrajzolt családtörténet íve az „ősapa”, a Pápáról Budapestre költöző Kohn-Karinthi Józseftől fiának, Karinthy Frigyesnek az élettörténetén át egészen unokájának, Karinthy Ferencnek az ifjúságáig húzódik. A kötetekben a nagyvárosi színházi, irodalmi és bohém világ sajátos atmoszférája is kirajzolódik. A családtörténet mellett Budapest múltjából a Karinthyak életében (is) fontos szerepet játszó események is megelevenednek. A kommün, a város 1944-45-ös ostroma, illetve az 1956-os forradalom eseményei. A harmadik kötet Karinthy Frigyes, Gábor, Ferenc és Márton budapesti és családtörténeti tárgyú írásaiból válogat. A könyvet Karády Viktor, történész-szociológus és Fráter Zoltán, irodalomtörténész mutatja be. Az est vendége Karinthy Márton író, Oberfrank Pál, színművész pedig a Karinthy művek felidézésével teszi emlékezetessé a kötetbemutatót, a Budapest Főváros Levéltárában, a Teve u. 3-5. szám alatti épületében.
TAIWAN CALLING
Tajvani kortárs képzőművészet | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| THE PHANTOM OF LIBERTY – Műcsarnok, 2010. december 17 – 2011. február 13.NO MAN’S ISLAND – Ludwig Múzeum, 2011. december 16 – 2011. március 6. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
